RSS

Sédy Ágnes: Örökzöld

07 okt

A legtöbbször csak liliom, és néha tövis, rózsa,
Nem fér, nincsen rá alkalom, hogy beszélhessek róla,
Csak kert van, melyben tölgy s egyéb néhány ezer örökzöld,
Van írisz is, heverve, szét, a délutáni csöndön.

A legtöbbször az alkalom nem hajlandó bejönni,
Vártam (mint egynéhányszor rád, a darts repült, s a rögbi
Még háttérben, tévén) – de mért? adódik most a kérdés.
Oh, hagyjuk is! marad tehát a veteményes-féltés.

Hogy jég ver el egy lábnyomot, azaz dehogy, egy szirmot,
Egy mandulafa feldobod, és rázza, rázza mind ott
A lépcsőfeljáró tövén, mit eddig annyi gonddal
Felcsíptetett rá jó idő, a konty…? – de mást! a pontyhal

Tátogó szája, ó-ja ez, nincsen mód lélegezni;
Mi fontosabb? melyik? az ág? ha le lehet szögezni:
A nézőpont a lényeges, a szem, tekintet fontos,
Mért kellene egy fáról, s nem, akit szintén lelomboz?,

Arról beszélni végre itt, ki őszintén (ugyan már!),
Főleg – didergőn és lilás ajkakkal könnyeden tár:
Hogy legtöbbször csak liliom, és néha tövis, rózsa,
Hogy mindegyik csak – alkalom, hogy beszélhessek róla.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Sédy Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: