RSS

Rab Zsuzsa: A pártfogó

07 okt

Mert soha semmi nem történt vele:
begyét sorsoddal habzsolja tele.
Gyötrelmeidet plántálja magába.
Születnél újra: ott is ő a bába.
Házasságodban ő a hím-anyós.
Könyveli, hány jelzővel vagy adós,
ha méltat a Háztáji Szösszenetben,
hogy foglyul ejtsen, hogy lekötelezzen.
Zseni lehetsz, ha ő meg óriás;
mondd: műremek, ha mondja: jó irás.
Kölcsönkenyérből így hizik a rangja.
Les távcsöve ágyadra és agyadra.
Lélekbuvár, ítész, mindentudó,
Kazinczy, Pláton, Freud és Kupidó.
Vonszol sugárzó tisztesség-keresztet –
alóla buzgón hágat és fedeztet.
A kulcslyukon csügg, kívül, sterilen,
úgy pezsgeti a vért ereiben.

Szavaidért lekotor a tüdődig.
Hessentenéd: ő sorsodon tünődik.
Firtat, megért, vigasztal, bólogat,
lágy jóságába nyomja orrodat,
te meg, te meg – elugrasz fintorogva!
Lesujt az ég a háládatlanokra:
megállj csak, egyszer megfizetsz ezért –
Utóbb leveszi rólad a kezét.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Rab Zsuzsa, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: