RSS

Károlyi Amy: Homlok, drótkoronával

07 okt

Sokat kell behozni egy-két év alatt
– húsz évet, harmincat, hatvanat –
szobába zárt ifjú éveket
mikor a felhők szálltak nélküled

babakocsiban fekszem, arcom ég fele
szemem csillagporral lesz tele
vagy álomporral, meglehet
kavicsként orsózom a víz alatt
látom magam a fűben: totyogó baba
éppen most szidott meg nagypapa
szakadt szoknyájú vitéz kisleány
lovagolok a cseresznyefán

aztán ábrándra ábránd kavarog
hol Júlia, hol én magam vagyok
aztán mókusfog, mókus-karom
az élet törzsén kapaszkodom
s az elfűrészelt fa, a huppanás
sértetlen tagok, feltápászkodás
a sérült orr, a sértetlen szemek
a koronára feltekintenek
de tüzes drótból van a korona
a homlokomon égett hús szaga

lassan minden felhővé változik
a fűbe fekvő szemén átúszik
gyöngyház-halak, arany-halak
kavicsként orsózom a víz alatt.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Károlyi Amy, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: