RSS

Ignotus: Shakespeare nyomán

07 okt

Majd jön a nap hogy térdeid megrogynak,
Ónná fakul arany hajkoronád
S bársony gyepén szép lankás homlokodnak
Az ősz húz végig sebző boronát.
Majd barna foltok állnak össze renyhén,
Mint túrós szemcsék megromlott tejen,
Vénség és oszlás vas törvénye rendjén,
E habfehér, habsíma kézfejen.
Kevély örömöd, hogy szeretve voltál,
Mint hab, elszáll; elszáll mint levegő;
Múltad rádbámul mint egy fülledt lomtár,
S legszebb ruhád csak ékes szemfedő.
Felejtesz dicsőséget, szerepet,
S rájössz, hogy csak az élt, ki szeretett.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Ignotus, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: