RSS

Gámentzy Eduárd: Jön az én kedvesem

07 okt

Jön az én kedvesem
Ma nem számít semmi!
Jön az én kedvesem.
Távolsági busszal,
Kopott csomagokkal,
Ahogy elengedtem
Valamikor régen.
Kopott csomagokkal,
Visszajön most értem.

Jön az én kedvesem,
Nagyon-nagyon régről.
Messzi utak helyett,
Nálam marad végül.

Tudom, hogy írt volna!
Írt volna levelet.
Tudom, hogy írt volna…
Súlyos, nagy csendeket.
Csak nem akart fájni
Tudom, hogy nem akart.
Nem akart ő fájni
Itt bennem minden nap.

De most már olyan jó!
Vége a magánynak.
Hiszen, minden percben
Elindul egy járat.
Hiszen minden percben…
Nem lehet kérdéses!
Jön az én kedvesem.
Jegye van, érvényes.

Talán éppen ezzel!
Vagy itt… ez a másik!
Jöhet fényes déltől,
Holdhalványodásig.
Kivárom, hiszen már
Mi mindent kivártam
Kivárom… lekéste.
Holnap jön utánam.

A holnap szép lesz majd!
Jön az én kedvesem.
Távolsági busszal,
Kopott csomagokkal.
Ahogy elengedtem
Valamikor régen.
Kopott csomagokkal,
Visszajön majd értem.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Gámentzy Eduárd, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: