RSS

Eszteró István: Miként a hazajáró

07 okt

Miként a hazajáró lélek,
a bokrokban leplet cserélek
köd és füst helyett csavarintva
ruhát a derekamra mintha,
s leülök egy reccsenő székre
a sok kószálás után végre
hallgatni élők bölcs szavát,
mert csak felhő van odaát:
hogy mi a menü vacsorára,
kinek mi lesz a haszna, kára,
egyáltalán mibe kerül
az élet ma körülbelül,
lehet, hogy nem is kapiskálom
az okfejtésük e világon
(de hátha versem, mily derék,
elvétve még említenék,
a többi távoli és furcsa
szövegnek nincs már kódja, kulcsa,
még versnyelven tudnék, vagy úgy se,
káromkodni is, istenuccse),
kié legyen haza, a ház,
az egyik már kurvaanyáz,
s egyéb, mit ésszel föl sem érek,
ha felhőn túlról visszanézek.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Eszteró István, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: