RSS

Egyed Emese: Könyörögtem

07 okt

Semmi se kell, hagyj, Tirsis,
alábuknom a semmi mélybe.

Hagyj, Clotho, megszakadnom, mint a fénysugárnak,
amidőn
rossz kocsisnál a gyeplő, s Phoebus
az égre feljő,
s lezuhan, mint az angyal!

Lezuhanok, mint mázsás kő a ködben.

De messze vagy.
Ezer év közted s köztem.

(Tirsis, a vers: álarc!
Könyörögtem, hogy engem válassz.

Be kellett látnom, hazudik a vágy.)

Hazudni önmagunknak lopva, loppal
Mélybe zuhanni lázadt angyalokkal.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Egyed Emese, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: