RSS

Cseh Katalin: Életkép

07 okt

Ott ül a járdaszigeten,
rám néz hűvösen, hidegen,
szeméből csillag-pernye
szállong, hullong a csendre.

Mellette zacskó-rengeteg,
tökmaghéj, kiflivég: rengeteg,
szellő kél, lebbenti haját,
meg-megsimítja kalapját.

Koppan a földön kéthetes vekni,
lelke alján lötyög a semmi…
sivárság: foszló műselyem,
fölfeslő álom, sejtelem.

Íme a pőre, lúdbőrös lét,
látom a hiány sebhelyét,
érzem a szorongást, a régit,
várom a megváltást, az égit.

Ott ül a járdaszigeten:
egy darab tétova végtelen,
szemében izgága fény
pásztáz a csönd-féltekén.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Cseh Katalin, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: