RSS

Böröczki Mihály: Úritök

07 okt

A héja kemény volt, a béle sárga,
disznó nem ette, marha nem kívánta,
a kukoricatábla napos vége
volt otthona, hol minden fény elérte,
ez örökség volt, nem afféle hóbort,
a marhatöknek szárak közt is jó volt,
úgy egy tucat is elég volt belőle,
a gazda tudta mennyi szárra, tőre,
jó őszidőn már maradósra érett,
csodagyümölcsnek, parasztcsemegének,
s hogy ne foghasson a fagy foga rajta,
a szalma között őrizte a pajta,
majd ahogy télbe hosszúltak az esték,
a rejtekükből mind előkeresték,
és széthasítva belét és a magját,
az értő kezek húsig kanalazták,
majd tenyérszéles szeleteket vágtak,
hogy édeséből jusson jól a szájnak,
majd jött a sütő lánggal ölelt öble,
s a tűz a napot égette a tökbe,
és minden falat föl-le járt az égbe,
a napsugarak sárga melegére.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 07/10/2012 hüvelyk Böröczki Mihály, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: