RSS

Simonyi Imre: Elégia

25 aug

az éjjel darvak húztak el a vén présház felett –

s hajnal óta sírok meg káromkodok
mert ez nem az a présház
mert ezek nem azok a darvak –

s ez meg micsoda csalás
ezzel a festett-Duna fölé pingált
csukottszemű teliholddal

én utoljára még láttam a valódit
azt a bámészkodót
ott a valódi Körös felett
amikor még igazi lányok fürödtek
igazi vízben
s festetlen szivemben is igazi lányok –

hé emberek
fogjátok el azt a tolvajt
aki elszívta előlem
a telitüdejű otthoni jó levegőt
s most szemében ott zöldell az otthoni táj
szemében ott barnul az otthoni alkony
az egyikben az otthoni fény
a másikban az otthoni árny –
idegében ott borzong
az otthoni jó
meg az otthoni fájás –
talpa alatt az otthoni gyep
feje felett az otthoni nyárfás —
az otthoni ég az otthoni kék az otthoni béke
fülében ott dudolász
a vízimalom
s anyai nagyapám dörmögése –

fogjátok el a tolvajt emberek
aki zsebrevágta az ifjúságom
s véle az otthoni hit bizodalmát
– ama parttalan tengert –
amikor még
nem szégyelltem
hogy szeretem az embert

s hogy az vagyok –

hisz esténként a vacsoránál
tizenketten ültünk
mint az apostolok.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 25/08/2012 hüvelyk Simonyi Imre, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: