RSS

Osikovicz Edit: Getsemánei éjszaka

25 aug

Szellő szikkad számon.
Itt véget ér a szó.
Itt vér fut fel a fákon,
s a tér kioldható.

Közeledet várom.
Szótipró erődet.
Testem szélfútta vászon,
nem takar előled.

A fakérgek a múlás
idegen-ép nyugalma,
mi izmainkon túl ás,
hát öltsön arcunkra ma

kő álmodta száz redőt –
hűlt árnyamra dőlt a föld.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 25/08/2012 hüvelyk Osikovicz Edit, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: