RSS

Hajnal Anna: Csontjaim alkotójához

25 aug

Hol homorú és domború
egymásban fénylőn megforognak,
csont, forgó, boldog izület,
kezed jegyei felragyognak.
Gyürü és hold! egymásnak csillag,
te tetted hogy az édes szallag
a vonzás amely el nem lankad,
holtomig fog, hogy nem hagyhatlak,
amig eszméletem forog.

S ha én kiköltözöm belőle,
abból aki most én vagyok;
romlásra, sötét sírba téve
még ezer évig lenn ragyog,
sötétben, csak neked ragyogva
mosolyg a mű, mit mosolyogva
felépítettél századokra,
formáltál szép komoly dologra,
hogy legyek, lásd vagyok!

A váz tiéd, s a lüktetés is
mely körülöltözteti lágyan,
hogy szirmokat bűvöl körébe
mint tavaszias melegágyban.
Lásd, örvendezek mosolyodnak,
fényeknek kik körüllobognak
s kit szántál rövid holnapoknak,
magamban örvendek nyomodnak,
vigyázlak és tiéd vagyok.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 25/08/2012 hüvelyk Hajnal Anna, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: