RSS

Tóth Judit: Oráció sötétedéskor

24 jún

A kívánságot, a törekvést
kemény kézzel oldozd le rólam.
Fullaszd meg a hideg homokban
sürgős igyekezetemet.
Hiszen sehová nem vezet
az út a sáros partszegélyen.

Segíts megülnöm észrevétlen.
Vedd Magadhoz a szememet,
ne láthassam, amire éhes
lehet a látás, ne akarjak
formát, zenét. A pillanatnak
mézéből ne próbáljak inni.

Tanítsd meg a közönyt kibírni,
s reményt nem várni mozdulatban.
Mert a szeretet mozdulatlan,
csak oka, célja mozdulatnak,
s időtlen, vágy nélkül való.
Míg késsel hasogat a szó.

Mert éltem égő városokban,
s a tűzfalakon átjutottam.
Ne kérjek most sem menedéket,
add, hogy ne szólítsalak Téged.
Meg ne lapuljak a kezedben:
gyöngédségedben sosem hittem.

Csak hagyj magamra, légy kegyetlen.
S ha próbáidnak megfeleltem,
akkor szoríts nekem helyet
széllel ívelt fehér teredben.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/06/2012 hüvelyk Tóth Judit, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: