RSS

Szabolcsi Erzsébet: Hajnalodó

24 jún

Csontosujjú ágak között
lebeg a tünődő idő.
Tegnapok árnyékában kuporog
a szárnyaszegett lélek.
Álmok születnek, kapaszkodnak, halnak,
hullnak tejfehér semmibe.
Daltalan éjek nesze rebben,
holnapok csillámló szemcséi
harmatoznak dermedt bóbitákra,
s gyöngyhálót terít a szunnyadó rétre
a bizakodó hajnal.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/06/2012 hüvelyk Szabolcsi Erzsébet, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: