RSS

Petri György: Az álmatlanság dalaiból

24 jún

Arnold Schönberg emlékének

1

Ki éjjel soká néz e homlokzatokra, mikor
a teljes Hold ellenfényében
feketéllnek,
azt gondolja: medencék e házak,
a Hold fénygyűjtői,
s ha megérinti ujja hegyével
a falat, érzi: holdnyirok.

Ha tovább képzelődik, vélheti:
kihalt uszodaváros ez.
Használaton kívüli
hold-bazének.
(Az árnyak fürdője lehetne,
ha járna erre valaki.)

S álmából – mint folyóból –
majd vízgyöngyösen s dideregve
lép ki.

2

Félszavak
Félmondatok
Kiáltás

Jajgatás mely
A fül irdatlan termeit betölti
Véget nem érő magyarázatok

Egyetlen értelmes szó
Mely az említett termekben eltéved

3

A párkányokon hó világít
függönyökben a füst mögöttük
felfordult székek tetszhalálban
hová jut még aki idáig

hová jut még aki idáig
felfordult székek tetszhalálban
függönyökben a füst mögöttük
a párkányokon hó világít

a párkányokon hó világít
– és így tovább

4

Ebben az éjben, ahol utcahosszat
a szél zavart beszéde kavarog,

ebben az éjben,
mint végzetes szó, villanyfény zuhan
vetetlen ágyra, dúlt szobára:

egyetlen ablak megvilágosul.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/06/2012 hüvelyk Petri György, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: