RSS

Kassák Lajos: Utazás a felvidéken

24 jún

Vonat röpít a tájon át, a réten át s a vízen át
még nem jártam erre soha s minden ismerős.
Ki átaludtam pár századot, most ámulok ijedten
íme a nyáj a réten s a tó a kert alatt.
Ó, gyermekkoromnak földje, varázslatos világ, ahol
éltem és összekuszáltam egész életem.

Milyen messziről emlékszem rátok, derék, jó cimborák,
drága fiúk s még drágább leánykák, akiket
szerettem s fájó, kis szívemen topogtatok kevélyen.
Míg vonatom fekete zászlaját lengetem
rátok gondolok, akik elváltatok tőlem a viharban
s tán épp e füvek burjánzanak fölöttetek.

Ha tudnátok, hol jártam és mivé lettem azóta
százszor útra keltem, soha meg nem érkeztem
s ha felépítettem magam, kegyetlenül leromboltak.
Ó, kedveseim, ha vigyáztatok volna rám
nem kellene, hogy sírjatok értem s én nem énekelnék
szerencsétlen óráimban, mint a bolondok.

Költő vagyok, végtelen szomorúsággal a szívemben
csavargó, aki nem tér meg övéihez soha
de hiába ül vasútra és húnyja be szemét, látja
a nyájat a mezőn s a tavat a kert alatt.
Ó, gyermekkorom földje, felejthetetlen világ, ahol
éltem és összekuszáltam egész életem.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/06/2012 hüvelyk Kassák Lajos, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: