RSS

Kassák Lajos: Ritkán megyek emberek közé

24 jún

Ritkán megyek emberek közé szomorú vagyok néha egészen szememre húzom a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fogaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekígyózott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett
itt becsukódtak a kapuk a hidak ájultan leszakadtak
esténként felgyújtottam magamban a szegénység kristályait
csak ülök a sárgaréz hold alatt úgy érzem nincs senki a világosságban akit meleg
tenyeremmel megsimogathatnék
valaki fölszedte mögöttem a síneket most egyedül vagyok az új dolgok kezdeténél
de mégis azt mondom íme a nagy gyűjtőlencse is én vagyok
én vagyok az elveszett fűzfasíp és a mezítelen állatszelídítő is én vagyok
csak akarnom kellene és árnyékommal letakarhatnám a világot
látjátok tehát mégsem olyan mély az árok mint ahogy a mérnök kiszámította
ismerek egy házat tele könyvekkel üveg hangokkal és jó vacsorák emlékével
egy nagy asszony él a házban dróthajú kicsiny fiaival,
kint zokognak a megkéselt szerelmesek
a nagy asszony kicsiny fiai járnak ide-oda a meleg szobákban
jóságból vannak és művészetet csinálnak
szeressétek az elzárt tereken élő báránykákat.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/06/2012 hüvelyk Kassák Lajos, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: