RSS

Győrffy Ákos: Igen

24 jún

A gondolatok, melyek nem állnak
soha össze, evezés a folyón át,
mintha most látnám először ezt
a vizet. És az illat, ami a
legrégibb illat, amit ismerek.
A víz fölé hajolni, aminek
neve van. Inkább az illatot
nevezték el, kimondom, Duna,
a tenyeremben tartott víznek
mondom ezt a szót, érzem az
illatot, ami felelet, az
egyetlen válasz örökké
ismétlődő kérdésemre,
igen és igen és igen.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/06/2012 hüvelyk Győrffy Ákos, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: