RSS

Veress Miklós: Szoba-fogság

31 Már

Az aranyvessző kivirágzott éjjel.
(Habár aranyesőnek is nevezem.)
De ki törődik virágok nevével,
ha magaméval én sem is, hiszen
a lényeg az: megszerette szobámat,
hol élhet még sok ósdiság között,
ha már letörtem. Ugyanannyit várhat
mint odalenn – csak hozzám költözött
elmúlani. Minek ide a könny már,
s e porral teli nagy bibliotéka:
a holtaimmal sóhajtozó könyvtár,
ahol a szellem még elmachinál,
sandítván, hogy a létnek a halál –
vagy fordítva – kölcsönös tartozéka.

***

Az élet csupán a halál halála.
(Azzal lakolsz a népmesék szerint.)
Ennyi a cél: szobáról jársz szobára,
mely kiürült. Aztán kezded megint
belakni, míg utól nem ér a múlt;
egy letört ág hogy megint kivirult.
A négy fal közt így elromantikázol,
vagy elsanzonosulsz – ne is tagadd.
Így bezárva lehetsz csak önmagad,
míg újra jön egy jó tavaszi zápor;
és fürdet. Fürdet. Álomban, ha ébren,
az aranyeső. (Ahogyan nevezem,
ha boldog vagyok néhanap.) Hiszen
csak ott a jó, ahol a népmesékben.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Veress Miklós, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: