RSS

Simon Roland: Szökjünk meg

31 Már

mint ódon lakatlan házban
elhagyott, elfelejtett tárgyak
minden így hever nálam
itt még a fájdalom is fájna

jöjj kedves, kinyílott az este
áttörhetetlenül erős kapuja
csak az utca őre áll lesben
de ő is inkább szundítana

az éj részegen szédeleg
a bús, álmos házak közt
titokban menekülnék veled
míg az éj poharába tölt

jöjj kedves, a láng lobban
és mily röpke a pillanat
csalódás lován érkezik a józan
s kegyetlen lovag, a pirkadat

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Simon Roland, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: