RSS

Marsall László: Logikai bökkenő

31 Már

El nem veszítettem, meg nem találtam,
veszíthetetlen s nem található,
csak annyi sejthető, hogy létezik
a “most”-nak mondott tűhegy-pillanat
be-betömődő hasadékában.
Van-e honnanja, és van-e hovája,
ha se így, se úgy nem kereshető,
s megszólalna-e, ha kérdezem?
Felfedezhető-e? Vagy a kérdező,
ő volna maga, aki kérdezi?
Az elveszített s nem található?
Tű volna ő a szénakazalban?
A sosem volt, ám elpárolgó tó?
Most Én kérdezem, s vélem, hogy vagyok,
– még el nem veszett és található –,
nem lehetek hát véle azonos,
hiszen alig pár pillanatnyi most
választott el, hogy újra hamarost
kérdezzem a nem lelt elveszettet.
Szerkesztettem a logikai térben
jócskán csavaros ürge-labirintust?
Valahány szavam száraz és ropog,
s bár nem nekem szánt ugart művelek,
a tő gyökében tapogatgatok…

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Marsall László, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: