RSS

Kiss Judit Ágnes: Szemét szöveg napi használatra

31 Már

Hány éve már, hogy napra nap
Kóvályogsz reggel álmosan,
S az a bizonyos nagybetűs
A fejed fölött átrohan.
Gályát hajtasz, de rabja vagy,
Mennél, de egyhelyben pörögsz,
Mire elérnél bármit is,
Egyszerűen csak megdögölsz.

Most még megy minden fényesen,
Könnyen, mint az ágybaszarás,
Öledbe hull sok földi jó,
Szép ház, kocsi, fűtött garázs,
Ma híres vagy, meg népszerű,
Rivaldafényben tündökölsz,
Holnapra fájó hústömeg,
És holnapután megdögölsz.

Mit megragadsz, vizes homok,
Mikor megszárad, szétpereg,
Kihullanak kezed közül
A tárgyak és az emberek.
Keresnél Istent, hogy legyen,
Kit a kérdéseddel gyötörsz:
Születni, nőni, küzdeni
Minek, ha úgyis megdögölsz?

Az egész, felség, annyit ér,
A tél, a nyár, tavasz vagy ősz,
Hogy megtanulj a csontodig
Szeretni, amíg megdögölsz.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Kiss Judit Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: