RSS

Keresztury Dezső: Cserebere

31 Már

Felleg selymét felhajtva
hág a nap a hajnalba;
én is kelek álmomból,
szívem könnyű kedvvel szól;
nem búcsúzik, ottmarad,
bár eloldom lovamat.
Engem szólíts engemnek,
téged hívlak tégednek.

Áll előttem három út,
messze városok, faluk.
Merre menjek? Hol járok
magas hágó, mély árok,
ködnevelő alkonyat
borzongatva csalogat.
Hívj hát engem engemnek,
én meg téged tégednek.

Egyik úton szűz bárány,
nap, hold, csillag a szarván,
másikon az éjszaka
bujdosása, kalandja,
harmadikon ha mennék,
ki tudja, hova lennék.
Őrizz engem engemnek,
tégedet én tégednek.

Nincs vagyonom, hatalmam,
amim volt is odadtam;
kertem vágyamban virul,
szívem bírja birtokul;
lehet sejtelem, álom,
talán meg se találom.
Ezért szólíts tégednek,
ezért hívlak engemnek.

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Keresztury Dezső, Versek

 

2 responses to “Keresztury Dezső: Cserebere

  1. Æ

    14/04/2012 at 6:52 de.

    Köszönöm, hogy van ez a versgyűjtemény blog!

     
  2. Katalin Lukács

    04/07/2015 at 11:46 du.

    Az egyik legszebb vers….

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: