RSS

Fodor András: Zuhatag idő

31 Már

Eltörött az órám rugója,
nem tudom mennyi az idő.
De fúj a szél, de dolgozik a szél…
A délutáni dombok árnya
megint arcomra nő.

Napok, napok, évszakok, évek,
micsoda zuhatag!
A múlás mennyi rétege alól
kell megkeresni már, aki vagyok ma:
lélegző sorsomat.

Néma a lét és hallgatnak a dolgok.
Szólj hát, bármily nehéz.
Formálj az elfolyóból maradandót!
Makacs bálványaidtól visszahőköl
talán a feledés.

Én megpróbáltam mindent újraélni,
mindent, amit lehet.
Kedves kutyámként forgolódik bennem,
s nem tudja elkapni magát
a hű emlékezet.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Fodor András, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: