RSS

Fodor András: Vigasz

31 Már

1

A pusztulással hetykén tusakodni,
magadra venni még egy életet, –
vigyázz, ropog a csont kötése,
szakad az izület.

2

Mindenre tisztán emlékezni,
újat a régin mérni bármikor, –
nincs gyilkolóbb esély a kihivásra:
mindig a hűséges lakol.

3

Ha magad másokhoz kötötted,
elárvultan se vagy szabad,
zenék verődő lombjai alatt is
meglátják arcodat.

4

Ki megütött és elszalad előled,
ne dobd utána haragod dühét,
csak az erősek tudnak összetörni,
omlik a gyönge, megverten is ép.

5

Küszködve sorsok sziklatelevényén
gondoztad bár a legszebb koronát,
ne bántsd magad, ha kivirul az égre,
de gyümölcsöt nem ád.

6

Hol új szerelmed nem tud kitelelni,
ne vádaskodj ott, ne kutasd a bűnt.
Megpróbáltad a lehetetlent,
neked se sikerült.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Fodor András, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: