RSS

Fodor András: Mohón és tétován

31 Már

Esett egy kis eső,
gyöngyökkel rakta meg a bokrok
érhálós levelét.
Agyagos, hűvös illatát
emelgeti a fű alól a föld.
A járda szalagára
nedvedző gombaként
kiültek sorban a csigák.

A lombok ázott szárnyai alól
átlépkedek közöttük
mohón és tétován,
hogy megtapintsam ismét
a világ moccanásait,
hogy a megéledt szavak, színek
jeleit újra értsem.

Idegen házak, idegen kapuk,
idegen arcok, idegen beszéd.
A szabadság ígért játékai
meszes tilalmak jármaiba kötve.
Betonkeverők tégelyében
bénultan áll a gazdátlan idő.

Nézek, de mintha távcső
fordított üveg-üregébe.
Valószínűtlen messzire szökött
minden mi nemrég hozzám tartozott
Természet elvetélt
gyereke: ember
az évszakok, az éj, a nap
a visszasajgó öntudat
forgó igézetében,
semmit se tudok megfogni magamnak
az örök elevenből.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 31/03/2012 hüvelyk Fodor András, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: