RSS

Kálnay Adél: Évszakokról, másként

11 Már

Wapoézis

Párában a táj,
zöldet lélegzik a föld,
s szitál a permet.

Tavaszi égen
szivárvány húzza ívét,
árad a napfény.

Sziromtenger nő,
nyár hava hull hajadba,
s halkul a lépted.

Gyűjtik a szénát,
illatát hordja a szél.
Régi az emlék.

Vén őszi eső,
ablakodon dobol már,
s messze visz álmod.

Nyúlós köd lappang,
ma megint nem repülhetsz,
nehéz és lenyom.

Közben hull a hó,
oly némán, szinte hallod
e puha omlást.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 11/03/2012 hüvelyk Kálnay Adél, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: