RSS

Tóth László: Ma korán ébredtek

04 feb

Ma korán ébredtek bennem a szavak.
Én még aludtam, mikor ők már fent voltak.
Szép sorban, egyenként ocsúdtak,
egyik a másikat keltegette,
a műveltető igék a főneveket nógatták,
melléknevek nyújtóztak
a helyüket kereső
névelők között.
Ma korán ébredtek tudattalanomban a szavak.
Szobámban félhomály volt még,
a tárgyak is békésen szunnyadoztak,
nem susorogtak a könyvek,
s számítógépem képernyője
vakon bámult maga elé.
Nem tudni, mitől riadtak föl,
mi rebbentette szét őket rejtekükből,
de ma korán,
nagyon korán ébredt a bennem szavakba kódolt világ.
Talán egyedül csak Isten figyelte őket valahonnan a félhomályon túlról,
talán a halál sejtelme neszelt fel valamelyikükben,
talán csak rossz álmuk volt.
Először csak öntudatlan moccantak egyet-kettőt,
akaratlanul megzavarták az írásjelek fád nyugalmát,
azután a felkiáltójel is nyújtózkodni kezdett,
s a zsibbadt kérdőjel is tekeredett egyet.
Majd a homonimák s a szinonimák hisztérikus
szóváltásba keveredtek egymással,
s a metonímiák is össze-vissza halandzsáltak.
Korán, nagyon korán ébresztettek ma a szavak.
S én felnyitottam lassan a szemem,
és a szemközti tükörben láttam:
visszakaptam tőlük
arcomat.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Tóth László, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: