RSS

Tornai József: Eljött

04 feb

Mély álmomban újjárévült
a félszáz évvel
ezelőtt testté-nem-vált szerelem.
A májusi cseresznyefa
eljött, hogy fehér virágözönével
bujálkodjon velem.

A föld, a nap, az űr s a
csillagállatok nem tudták,
mit lát a szemük.
Muzsika, ének dagasztotta
a boldog hegyek torkát
s a folyók száját mindenütt.

Öntött fényben feküdtem,
öled megnyílt, csírázásra-éhes
magot befogadó mező.
Szép voltál, veszélyes,
amilyen öldöklő csak lehet egy
megtagadott vágyak-küldte nő.

Nem volt még olyan mérges liliomillat
s követelő asszony-öröm
férfi-düh előtt:
körbe-körbe az időn
prémes rés táncolt-táncolt,
ajándékozva isteneket, erőt.

Nem tudtam, hogy még bennem
vagy, nem tudom, élsz-e valahol?
Ne rontsuk le többé a hús-hidat
közted és köztem! ordítottam,
ahogy az éjszaka hálói alól
üvöltenek a vadak.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Tornai József, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: