RSS

Takács Zsuzsa: Hónapok, várakozás

04 feb

Mért akartalak?
Micsoda állatösztön
sütkérezni vemhesen,
figyelni a lassú készülődést,
várni a képzelt napsütésben,
befelé nézni, melegedni?

Egy neszezésre, egy lobbanásra
alaktalan, betelve, hangtalan
nőni, fonódni, akaszkodni
szűkülő térben?

S e láng-járta testet ide-odavinni,
etetni, altatni, ruhát adni rá,
lábát emelni, homlokát törölni,
tükörben nézni laza vonásait,
idegen bőrét hűvös vízbe mosni?

Hogy nedvei egy fürtöt simítsanak,
dajkáljon egy síkos, lágy gubancot,
hogy hallja szólni szeder-ajkát,
s a megvalósulásnak részese legyen,
földje, edénye, eszköze?

Kő üti át az éjszaka hártyáit,
kapuit döngeti, megsebzi,
bevérzi az álmos, derengő hajnalt,
csillagokat vet, nikkelfogókat,
kést villogtat.

Fájdalom, köszöntlek.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Takács Zsuzsa, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: