RSS

Rapai Ágnes: Szelaví

04 feb

Azt mondhatnám, hogy hozzám goromba
volt, bárhogy csűri-csavarja, a helyzet attól
mért is változna meg. Kurjant a teraszról:
“Rossz passzban voltam épp, azért”.
Aha. Kapkodja a gyógyszerét,
panaszkodjon az égieknek, nekem tök
mindegy, már nem hallgatom
a süket dumáját, nézze csak, füldugóm
is van, jó hangosan szól a Bartók,
mesélje nyugodtan, mi esett, hogy esett,
miképp jutott idáig, s mennyi részem
van – rengeteg! – abban, hogy a játszma
ilyen véget ért, miképp ragadta
el a hév, csak mondja, mondja,
úgyse hallom. Maga is eltűnik,
akár az erdőben a vadnyom,
meg én is, hiába ír annyit, amennyit,
és rejti, rejtegeti önmagát harminc-
negyven kötetbe, előbb-utóbb
odakerül mint én, a múlt időbe,
s majd azt mondják: hol volt,
hol nem volt, szegény. De száz
év múlva már azt se mondják.
Örüljön. Nem noszogatja senki,
és vigasztalni sem akarja.
Talán egy lábjegyzetben fölmerül,
aztán ismét alábukik, ne féljen,
nem lesz, kit utasítson tiszteletre,
nem lesz, ki válaszolna: ejnye,
senki sem várja, hogy azt mondja:
pardon, már ott leszünk a túlsó parton.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Rapai Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: