RSS

Raffai Sarolta: Alázatosan

04 feb

Valami nyirkos fényesség lapul
a pillák csélcsap eresztékein:
édes-keserves órák széthullásán
derengenek át régi vétkeim.

Sodortatás emléke bizsereg
ujjhegyen, bőrön, szívben jólesőn,
s a perc nem áll meg
– régi széptevőm –
de meg nem állna:
sorsa, im, betelt.

Betelt sorsom is. Csitul az öröm.
S bár sziklán ülök: kihülő kövön,
mert vélem már igencsak szórt a fény.

A kudarcért is így dolgoztam én.
Éppen mint mások: alázatosan.

A következőig uram-istenem
ha engeded – elviselem magam –

bármily gyötrelem alázatosan.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Raffai Sarolta, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: