RSS

Péter Erika: Tavaszi keringő

04 feb

Az ég kékjén tavasz kereng,
vággyal vegyül a kamaszos lélek.
Egyesül a táj és a csend,
a kósza nesz – játéka a szélnek.

Tudom, parányi por vagyok,
csodája a villanásnyi létnek.
Szenvedélyem sokszor sajog,
félelmeim felsebzik a fények.

Hányszor hívlak még új tavasz?
Gyógyítsd sorsom zöld baldachinágyon!
Gránitkövek közt fű fakad.
Fájdalmamat föld mélyébe ásom.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Péter Erika, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: