RSS

Mesterházi Mónika: Hideg

04 feb

A szélvihar benyitott a fűtetlen szobába,
és nyitva hagyta maga mögött az ajtót.
Pár napig a résen húzott be a hideg.
Mit keresett ott az a barátka poszáta?
Egy vándormadár télen? Lent feküdt
fénytelen szemmel az erkélyajtó előtt,
semmi madármelegsége nem maradt,
de még elbillent a feje a tenyeremben.
Mennyi minden, mennyi elképzelhetetlen
rossz tolakszik hirtelen a fűtött szobákba is,
váll és nyak dermed tehetetlenségbe,
ingerült rosszkedv minden mozdulatban,
és ha az ékes hangú, akit elrejt
nyáron egyetlen zöld levél,
a fekete sapkás, bolyhos tollú
vendég betéved, váratlan, apró
örömforrás, azt is későn látjuk,
ha már fekszik némán a hideg küszöbön.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Mesterházi Mónika, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: