RSS

László Noémi: Levegő

04 feb

A szív helye a képzelet öle.
A szeptemberi, sárga hóvihar.
Ha eldöntöd, és nem pusztulsz bele:
eltűnsz a nyárvég atomjaival,
arcod, karod, térded a föld felissza,
ellobban indulat és félelem,
a távozó nap selymes ravatal.

És elcsitulsz, mintha anyád susogna.
Bár ezt a suttogást nem ismered.
Nem tudtál róla: van olyan liget,
ahol megülhetsz, eleitől fogva,
és nem riaszt, hogy két szemed milyen,
hogy fönnakadsz-e kételyeiden,
vagy hogy fogoly vagy, és elismered.

A szív helye a belső láthatár
legtávolabbi kivehető pontja.
Hagyd ott, meg ne inogj. A szél kibontja.
Nagyobb a tenger árnyékainál,
azért gyűjt magába minden nyarat,
minden új, nappal ékes égszilánkot.

Hidd el: legjobb, ha szíved ott marad.
Kezdd azzal, hogy magad kiásod.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk László Noémi, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: