RSS

Kartal Zsuzsa: Mozdulatlanul

04 feb

Iszapban gázolok bokáig.
Ez már a tó vagy még a part?
Összezárul a nád mögöttem,
fölémnő, bezár, fogvatart.

Hanyattfekszem. Mozdulni fáj,
az égen is megállt a nap,
a nedvesség csontomig ér,
egy pók befonja arcomat.

Nincs enyhe víz. A csönd zörög.
Az őszi ég is sárga most,
kivágódtam az egy-időből,
s a tértelenség eltapos.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Kartal Zsuzsa, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: