RSS

Karinthy Frigyes: Naplómból

04 feb

Tetőről már esővíz folydogál,
egy szürke négyszög: és a messzeség,
fölötte álmos, álmos, nedves ég;
csatorna esője csurgó vízben áll.

Az emeleten vén cseléd dalol,
lent vasalószag, száradó ruhák,
ma kezdődnek a gyárak, iskolák.
Sötét kapukban síró verkli szól.

Távol vizekre köd ereszkedék,
s tompán merednek a mezők felett
levágott törzsek, nedves, barna dongák:

Most vége. Ez volt, az lett volna még
végső esélyem, – elvégeztetett.
És most uram, bocsásd el a te szolgád.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Karinthy Frigyes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: