RSS

Garai Gábor: Téli töredékek

04 feb

Azt sohasem mondtad, hogy egyszer
meghalsz és nem leszel tovább,
csak azt, hogy értem megverekszel
ínséggel, bánattal, galád
gyanúval, fojtó rémülettel…

*

És ha kitaszított, akár a leprás,
vagy kiváltságos, mesebeli kényúr,
vagy rabszolga, ki robotja nyikorgó
taligája mögött jár napra nap;
ha csontja zörög, ha puffad a hájtól,
ha fenn hordja fejét, ha megalázott.

…aki megjárta egyszer ama poklot,
idegenként él már közöttetek,
amit ott látott, nem bírja feledni…

*

Miért kínzod magad,
ha nincs egy jó szavad
örömre, se reményre;
mért csüggeszted fejed:
azt kell eldöntened,
hogy ítélj-e vagy élj-e…

*

Mint sövényen fennakadt rossz ruha,
csöngött az éjszaka
a csontos ujju fákon.

Párja hűlt helye mellett
borzas madár didergett,
piszkos szél őgyelgett a tájon.

*

Úgy érlelődik, mint az éjszaka,
valami görcsös, kozmikus-nagy ágon,
jön, mint vihar gyanús fuvallata,
meddő sötétségem, nagy némaságom…

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Garai Gábor, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: