RSS

Garai Gábor: Dávid

04 feb

Én azt hittem, hogy elférünk e földön
mindannyian, hisz oly tág a világ;
de kidagadt belőle Góliát,
és elindult ellenem, hogy megöljön.

Amerre járt, fölperzselt falvak üszke
szállt a szélben; visongó félelem
hirdette jöttét: most könyörtelen
ítéletet mond védtelen fejünkre.

Itt áll szemközt velem, arcára dermed
a gyűlölet: tudom, nem ad kegyelmet,
ha győz – hát én sem várhatok tovább.

Ő karddal támad, nekem csak parittyám
s egy szem kavics a fegyverem – de ritkán
tévesztek: most megcélzom homlokát…

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Garai Gábor, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: