Fabó Kinga: Hölgyszonettek

Jött valaki.
Olyan nőféle volt.
Húsa nem tűrt hasonlatot.
Hozott nekem egy mondatot.

Én nem beszélek össze.
Én nem beszélek vissza.
Ő viszont magáról beszél.
Vagy magáról hallgat.

Szavad sincs már.
Kattan a zár.
Magadat okold.
Hallgatag fogoly.
Hiszen csak a zárka
zár ki
bárkit.

Nősténymacskák kemény
hideg szonettekbe zárva:
egyformán puha állatok.
Egyformára kalapálva.

Nincs mélységük:
gyűlölhetetlenek.
Itt. Most. Mindannyian.
Hagyták, hogy rám essen a fény.
Hogy ne maradjak abba.

Nem voltam léha csak néha.
Nem voltam festett csak feslett.
Ha meghalok: meghalok.
Ha nem: nem.

Advertisements