RSS

Csoóri Sándor: Diófáidra nehéz hó esik

04 feb

Évának, egy év múlva

Tudtam, hogy ami elveszíthet,
ott ólálkodik körülötted;
habzik a szája, mint beteg kutyáké
s a szeme sárga, mint a violáké.

Hangyát is láttam sokat gyászban
Esztergom fölött a házban,
s tudtam, hogy ők már megérezték:
jön föl a földből a sötétség.

Tudtam? Nem tudtam? Olyan mindegy!
Szedtem neked a földiszedret,
hordtam a teraszra a napfényt:
lábad elé a tüzes repkényt;

szókat, miket még nem hallottál
szeretők közti sugdosásnál,
s törtem a diót: rám gondolj csak,
ne adj időt a végső rossznak:

ne adj időt az elmúlásnak,
minden gödörbe belerángat,
s nekem, kinek egyetlen lettél,
fájdalom-arannyal fizetnél.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Tudtam? Nem tudtam? Holtan élsz már,
befont belülről a folyondár,
diófáidra nehéz hó esik,
velük gyászollak ma is reggelig. –

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Csoóri Sándor, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: