RSS

Csanádi Imre: Régi lány emléke

04 feb

Első szerelem… Hát te élsz még?
hantoltak évek bármi mélyre:
előbuksz csak hivatlanul,
kiszólít álmaim szeszélye.
Sudár hölgy vagy ma, régi szépem,
kerekre duzzadt gyönge melled,
s mint pillangók boldog virágot,
körülrajoznak gerjedelmek.

…Pillangót, ékes, ritka lepkét
bűvölt az álom, – otthon jártam.
Ó-nádszálon gubbadt aléltan,
a szomszéd házereszbe zártan.
Északi hűs fal, nap nem éri,
dohot zihál falmenti pince.
Merev bábból itt bújt világra
álmom titkos értelmű kincse.

Hogyan jutott, miféle tűzbe?
Időm sem volt megfejteni.
Zománcosan, kiteljesedve
ragyogtak szárnya színei.
Csodák csodája: el nem égett!…
Nagyanyám rakta a tüzet. –
És fölbukkant egy leány képe…
Mitől lobogsz, emlékezet?

Menekült riadtan előlem
az a komoly-szép régi lány.
Pedig magától, váratlan jött
nyájas mosolyt suhantva rám.
Sürgött-forgott még udvarunkban,
hogy álmom elfoszló ködében
föltámadott sajogtatón,
minden emlékénél üdébben.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Csanádi Imre, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: