RSS

Bella István: Zúdulás

04 feb

A tájból kicsap a fű.
Micsoda tavasz!
Virágok: szökőkutak
robbannak rögökből, földből.
A kövekből szikáran zúdul a gaz.
A fák aknát szikrázó
rügyeket robbantanak.
S leveleket,
– szétverik az eget,
olyan hatalmasak.

Micsoda gyönyörű harag!
Magvából kirobban a mag,
fellövel, egyre magasabb,
már a fény bokájáig ér,
kiömlő dac, a zab.

Hej fiatalság, forradalom,
zúduló évszak, csak el ne hagyj!

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Bella István, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: