RSS

Bella István: Tél, hó

04 feb

Emlékszel még? Fagy, tél, bemeszelt szél.
Friss számra, bőrömre emlékszel-e szívem?
Valamikor keshedt köpenyemben is szerettél,
nemcsak mezítelen.

Kivel fekszel le velem, te magam-árva,
s ki rádnéz, lát-e, és aki megölel
szeret-e úgy, mint az én hársfa-
színű szemem.

Idegenek idegeneként én is.
Kenyerem mások szájából eszem.
Értem a mások szerelmét, beszélik.
De nem anyanyelv az nekem.

Talán ha szólnék Hozzám, s visszaszólnál,
s látnám: látod, kellek: nem-idegen;
de meg sem születlek, beléd sem halhatok már,
csak magam s magad közt,
csak magam s magad közt, ébren, elevenen.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 04/02/2012 hüvelyk Bella István, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: