RSS

Szécsi Margit: Világos hold alján

17 dec

Ha hold felé fordul a tömör világ,
megvilágosodnak a nyáréjszakák.
Mér messzeséget és kitisztul az ész,
csillagtávotokat életéhez néz.

Nappal vak az ember, futó meteor,
rettegi: miféle bolygóba omol
ha az ismeretlen vonzás dübörög –
csillag most az ember, úr az űr fölött.

Világos hold alján nyugton heverek,
fejér égitestek őrzik fejemet.
Messze zivatar van, még nem ért ide –
szépen, erősen szól a fülemile.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Szécsi Margit, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: