RSS

Stiller Kriszta: Játszótér

17 dec

Tavasszal születtem. Elmúlt már a lázad.
Bíztál, hogy fiút is adni fog a század.
Harminc voltál, apró. Minden sejted támad.
Én meg quattrocento, s elszöktem utánad.
Most meg anyaszobor. Macskaszar, homokvár.
Nem játszanék tovább, de a lábnyomod vár.
Anyu, te vagy minden. Fény az őrtoronyban.
Ugyanúgy vérzek, mint dezertőr koromban.
Zsebedben halmokban fehérlik a szappan.
Senki sem tisztíthat tőled igazabban.
Háromszög az isten. Csupa szem a hátad.
Késpenge az arcom, míg nézem a szádat.
Hányszor röppent el szó, alvómaci, ének.
Puha a kezed, mint doktor Mengelének.
Kohósalaklány. Legyen fair a minta.
A legkorhadtabb ágra került fel a hinta.
S meglököd a lányod. Ennyit bírsz, ha nyüstöl.
Anyu, én már szállok… Te meg sírsz a füsttől.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Stiller Kriszta, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: