RSS

Somlyó György: Magamhoz

17 dec

Lásd, annyi szív csak szégyen és mocsok,
a fájdalomnak nem jut benne hely.
A te szíved, a sok könnyel mosott
ragyogjon csak a kín érceivel.
És lásd be: minden vágy kevés, de sok
hiába – láng is, csöppnyi tűz, amely
az ostoba közöny nedves falát
lobbantaná fel – és ő lel halált.

Kiáltsd te el, hogy minden csak hiába,
mert rossz itt minden, velőkig rohadt!
És tehetetlenségében a kába
nem ordít, ami csontjaiba hat,
nem érzi, csak bámul bambán a lángba,
s jót, rosszat, mindent egykedvűn fogad.
Hát csak te vagy itt, hogy e rosszakat lásd,
s mi téged megfojt, nem is fojtogat mást?

Mindenkinek megvan a hivatása,
hát lásd tisztán és vállald a tiéd.
A mély sebet, amelyet egyre ás a
vas végzet izzó karma, hogy kiég,
szemed sebét a könnyek árja rázza
szűntelen, s folyjon száz folyóba szét
a fájdalom megtört vére, e tört könny
s a tehetetlenség falán kitörjön,

és ásson mély medret – tán érdemes lesz,
mint ahogy most semmi sem érdemes –
a nagy élet felé, a végtelenhez,
mert ez nem élet, az élet nem ez
a rácsozatlan, szennyes-szörnyü ketrec –
csak a szabad tisztaság hona lesz.
Tán eljut ahhoz. Oldó luggá forr, s a
szívek szennyesét kín-tisztára mossa.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Somlyó György, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: