RSS

Simon Márton: Dal helyett

17 dec

ha egyszer majd a konyhaasztalra dőlve
mélyen és üresen végre alszom
váratlan fáradva el ahogy mindig szerettem
és szemben majd csak a tévé ahogy lenémítva villog
mintha helyettem álmodna és hírek lesznek benne
valahol megint partra vetette magát
néhány bálna de majd nem nézi senki
hogy a kép előterében a magányos riporter tátog
szürke víz mögötte a parton néhány tanácstalan környezetvédő
jól látszik egy amint lefekszik az egyik bálna mellé
és szinte hozzábújik mint aki aludni készül
átlagos éjszaka lesz alszom én is végre
mert már semmi sem jut eszembe rólad
csak marad a megírhatatlan
te maradsz és a szándék hogy kéne de már nincs mit
így marad meg végül minden amit nem tudok
lehet a bálnák se tudják miért csinálják csak kell
az érzések meg egyformák mint az állatok
ott majd a hullámok íze áll kék csomagolásban
az asztalon könyökömnél de eszembe sem jut többé
milyen sós volt a tested látod már az is nevetség
ha csak vers marad belőled de akkor majd írni sem tudok már
fekszem csak hirtelen fáradva el mintha úszás után
mellettem hatalmas kék sötétség
és a parton kinn a vizek lakói mind
tehát a mélyben immár semmi sincs

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Simon Márton, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: