RSS

Gerevich András: My ex

17 dec

Tegnap egy étteremben láttam,
de nem ismert fel, borotvált fejjel
rámnézett és tűnődve elfordult.
Tíz éve, amikor együtt éltünk,
folyton szemeztünk, szeretkeztünk,
az ágyban teltek a napok.
Örülök, hogy nem ismert fel.
Szétesett tekintetéből nem akartam
az eltelt évek puzzléjét kirakni:
drogok, férfiak, nők, gyógyszerek.
Arca, mint a régen trendi, elhordott ruha,
most lóg rajta az egykor drága holmi –
mennyi férfi akarta akkor felszedni,
és milyen büszke voltam rá.
Ahogy leül, a mozdulatában,
kivillanó sötét karjában még ott van
az a régi ölelés, ami nem hiányzik,
mert azóta is érzem a bőrömön,
amikor néha eszembe jut,
milyen fiatalok voltunk, és milyen boldogok.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Gerevich András, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: