RSS

Fischer Mária: Őszi papagájos vers

17 dec

Egy szomorú papagáj azt sem tudja, hogy ősz
van, hogy fáznak a szép hangú kerti rigók.
Csak lógatja fejét, csontjaiban remegő
rács feszül. Elfogy a képek sora, szélsuhogást
hall; üresebbek az álmok, napok óta kopog
bennük a morcos eső. Egy szomorú papagáj
jól megrázza magát, és él majd, ahogyan
mindenkor lehet. Átél több átmenetet,
vagy csillag lesz, érző kis csillag a hold
háta mögött. Ha kisurranhat még a horizont
furcsa határain is túlra, övé lesz a föld
káprázó ege. Szárnyat próbálni talán
eljön a boldog idő. Eljön a boldog idő,
így gondolja az ember. Mert neki szárnya se nincs.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Fischer Mária, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: